Mire gondolt az író ? / Jön a kérdés…/

Azok a skatulyák melyeket magunkra veszünk, nem kell, hogy egy életen át meghatározzák a gondolkodásunk, kinézetünk és sorsunk alakulását.

Erre a dologra az egyik jó példa, hogy gyerekként rajongunk egy-egy zenei irányzatnak vagy kimondottan egy együttesnek. Vegyük alapul a rock zenét. Elkezdünk olyan ruhákat viselni és azt az életérzést közvetíteni a társaink fellé. Majd pár év múlva találkozom azzal a sráccal, aki most már férfi és alig ismerem meg, nincs hosszú haj, nincs temérdek ezüst ékszer, és a társa ként megszokott kopott bőrkabát és szimat szatyor sem tartozéka már emberünknek.

És a szokásos „MI a helyzet veled? „kérdésre:

 Elmondja, hogy kinőtt ebből a dologból a rock zene még mindig kedvencei közzé tartoznak, de mivel Ő nem lett zenész ezért elhagyta ezeket a viselkedési formákat és vele együtt az öltözködése is változott.

Erre mindenki egyértelműen azt mondja: Természetes dolog, hiszen felnőtt és elindította az életét egy általa megfelelőnek tűnő irányba.

Így bizony ez a helyes, viszont ezt a „felnövés” nevezetű dolgot életünk során többször is megtehetjük, és ha elégedetlenek vagyunk dolgaink alakulásával vagy csak belefáradtunk abba, amivel eddig foglalatoskodtunk, és itt gondolok munkára, párkapcsolatra, hobbyra, vagy hogy milyen emberek véleménye számít/ kinek engedjük hogy meghatározó szerepet töltsön be/egyszóval  mindenre  ami az élet velejárója.

Akkor bizony jöjjön a   „FELNÖVÉS”

Nem gondolom, hogy bűnnek számítana felnőttfejjel újdolgokat tanulni, új munkakörben dolgozni illetve többet akarni az életünktől, mint amit eddig nyújtott.

 Esetleg újragondolni az emberi kapcsolatainkat a családban betöltött szerepünket és azt, hogy kit engedünk közzel magunkhoz vagy ki az, akit eltávolítunk az életünkből.

Ez nem egy prédikáció nem egy szentírás ez a szerény véleményem, várom pro vagy kontra véleményeiteket!